Zárszervíz Budapesten

  Hogyan tervezzük meg értékeink védelmét?

 

Hajlékunk védelme az illetéktelen behatolóktól most sokkal fontosabb, mint bármikor. A keserves munkával szerzett ingóságainkat ne tegyük könnyű prédává azzal, hogy lakásunkat erősített védelem nélkül hagyjuk.

A bűnözés mindig, csak úgy mint ma, az emberi lét része volt. A betörők állandóan fejlesztik betörési módszereiket, egyes kifinomult, jól bevált trükkjeiket, technikájukat kicserélik egymás közt.

Ma már egyre inkább hátérbe szorul szerte a világon az a felfogás, amely a bűnözés elleni harc egyetlen letéteményesének a bűntető igazságszolgáltatást tekinti. Casera Beccaria jogtudós már 1746-ban kifejtette: "A bűncselekményeket jobb megelőzni, mint büntetni."

 

Tudomásul kell vennünk, hogy lakásunk védelméről sem a rendőrség, sem más nem fog gondoskodni, ebben legelső sorban magunkra kell számítanunk. Nekünk kell eldönteni, hogy mekkora költséget tudunk szánni vagyonunk biztonságára, mennyi az elfogadható és mennyi a megfelelő biztonság.

A biztosítóval szemben kártérítési igénnyel betörés esetén csak akkor léphetünk fel, ha biztosításunkhoz előírt mechanikai lakásvédelemről gondoskodunk. Nem kevésbé fontos szempont az is, hogy az elvárásokból megítélhetjük saját biztonságunkat. Vajon lakásunk ajtói, ablakai, a zárak megfelelnek-e legalább a minimális követelményeknek. A biztosítási szint fokozását valószínűleg pénzköltéssel kell kezdenünk. Óvakodjunk azonban azoktól a házalóktól, akik kissé erőszakosan, viszont olcsón kínálnak primitív heveder zárakat, kiegészítő zárakat. Sokszor azonban csak az előleg kifizetéséig jutunk, többet vissza sem jönnek. Az 5-6 ezer forintért kínált silány hevederzárnak még felszerelés esetén sem nyújtanak megfelelő biztonságot, nem beszélve arról, hogy az alkalmi szerelő akár másolatot is készíthetett az általa beszerelt zár kulcsáról.

Csak megfelelően leellenőrizhető telephellyel rendelkező szakcégtől, szakembertől vásároljunk minőségi eszközöket. Erre a minőségre a legelfogadhatóbb garancia a MABISZ minősítés, amelyet a szakeladók természetesen megmutatnak a vevőknek. Azt is figyeljük meg, hogy a minősítés nem járt-e még le, a betörők is fejlődnek, ugyanis emiatt a minősítő okirat 3 év után érvényét veszti, ha nem újítják meg.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakásbetörések döntő többségét a nyílászárók, ajtók, ablakok feltörésével, erőszakos kinyitásával követik el.

 

A fal áttörés, tetőbontás nagyon ritka, lakásbetörés nem jellemző.

Éppen ezért a nyílászárók biztonságát kell szemügyre venni, a 2. emeletig az ablakokat is, ennél magasabban pedig elsősorban a bejárati ajtót. Sajnos újabban még az emeleti lakások ellen is követnek el lakásbetöréseket, ezért néhány gondolatot ezzel is kell foglakozni.

 

Elsősorban azt vizsgáljuk meg, hogy nincs-e olyan tárgy az ablakaink közelében, amely jó mászóka lehet egy ügyesebb betörő számára. Villámhárító vezetékére, eső csatornára, házhoz közel álló fára, és hasonlóakra gondolunk. Ha ilyet találtunk, akkor ne érezzük magunkat túlságosan biztonságban még a 2., 3. emeleten sem. Persze csak addig, amíg a megfelelő ellenlépéseket nem tettük meg. A fa koronája esetleg kissé visszavágható, az esőcsatorna vagy a villámhárító szakszerűen áthelyezhető az ablakoktól távolabbra, sima falfelületre.

Végső esetben pedig marad az ablak védelme, az egyszerűbb megoldás a védő fólia, amely ilyen esetben hatásos lehet, a biztonságosabb pedig a védőrács. Az alacsonyabban fekvő ablakokat mindenképpen védeni kell. Bizonyos fokú védelmet itt is jelentenek az üvegre ragasztható, átlátszó fóliák, de azért ezeket elsősorban arra találtak ki, hogy egy betört kirakatba, ablakba ne lehessen benyúlni és a kilincset elfordítani.

Ahol a betörő számára néhány percnél több idő áll rendelkezésre, ott már inkább a védőrácsot ajánljuk. Ezen belül is inkább az ablakkal nem együtt nyíló, a falba megfelelően rögzített rács a megoldást.

A rácsok felszerelésekor ne felejtkezzünk meg arról, hogy amíg az alsók lakásnak védelmet jelent egy erős rács, addig a felette lakó éppen e miatt válik sérülékenyebbé, a rács ugyanis kitűnő mászókát jelent a betörő számára. Jelenleg nincs mód és nem is lenne igazságos egy földszinti lakás lakóját a rács felszerelésében korlátozni.

 

Tudomásul kell vennünk viszont, hogy ebben az esetben, ha kicsi a távolság, a felette lévő ablakig, akkor a rácsszerelést folytatni kell. Külön figyeljünk az erkélyekre, mert ezek még egy magasabban lévő lakást is sérülékenyebbé tehetnek. Itt sajnos még gondolnunk kell arra is, hogy felülről pl. lapos tetőről, vagy kevésbé jól védett lakásból kötélen ereszkedhet le a betörő és az erkélyre bemászva már van lehetősége az erkélyajtó kinyitására. Az összes erkély berácsozását természetesen mi sem ajánljuk, de az erkélyajtó megerősítését, zárható kilinccsel való ellátását igen.

 

Ha a kulcsot biztonsági okból belülről a zárban tartjuk, akkor ez a megoldás sem ér sokat.

Az ablakok és akár az erkélyajtók védelménél ne feledkezzünk meg még egy lehetőségről, a redőnyről. Biztonsági célokkal gyártanak fémből készült, igen szilárd, sőt zárható, vagyis a lehúzás után belülről rögzíthető biztonsági redőnyöket is. Ezek elsősorban az éjszakai besurranók ellen jók. Napközben nemigen tarthatjuk állandóan lehúzva az összes redőnyt, de egy kritikus ablakon igen. A hosszabb időre magára hagyott lakásnál meg éppen nem ajánljuk, hogy a tájékozódó betörő számára jelzést adjunk, hogy a lakás napok óta üresen áll.

A legkritikusabb pont és egyben a leggyakoribb lakásbetörési forma a bejárati ajtó. A tömb lakásoknál jóformán ez az egyetlen behatolási lehetőség, de még a családi házaknál is az ajtó felfeszítés a legelterjedtebb behatolási módszer. Sokszor persze azért is, mert silány, rossz minőségű ajtó megoldásokkal igen-igen megkönnyítjük a bűnöző dolgát.

 

Tudnunk kell, hogy egy ajtó biztonsága a leggyengébb láncszemétől függ. A régi lakótelepi bejárati ajtók fenyőléc keretbe helyezett farostlemez burkolású, könnyű szerkezetes megoldások. Ezek betörés elleni biztonsága a nullával egyenlő. Ezeknél az ajtóknál a meglévő hengerzár betétet jobb minőségűre teljesen fölösleges kicserélni, hiszen egyetlen mozdulattal beszakítható, vagy erősebb csavarhúzóval lefeszíthető. A minimális biztonságot itt a biztosítok elvárásainak megfelelően a négypontos zárás létrehozása jelenti a következőképpen:

-          A meglévő kilincset is mozgató zár felé szereljünk, egy jó minőségű kiegészítő zárat, akár bevéső, akár un. rászegezős kivitelűt.

-          Fontos, hogy a zárbetét kívülről védve legyen, a legkritikusabb feszítő magasságban kb. 80 cm hevederzárat szereljünk fel. Ez minimum két ponton záródik, így van meg az összesen előírás szerinti négy és egyben a pánt oldal felől a kiemelést is gátolja, vagyis az ajtót nem lehet leemelni a pántról.

 

Igen fontos, hogy a heveder zár zárlemezei ne a gyenge minőségű tokra, hanem közvetlenül a falra legyenek erősítve mindkét oldalon. Ezzel a megoldással is az ajtók még továbbra is sérülékenyek maradnak, de az erőszakos behatolást már némiképpen lelassítottuk. Ha a védelemben tovább kívánunk haladni, akkor az ajtó pántoldali védelmét erősíthetjük kissé kiemelés-gátló felszerelésével. A zárt ajtónál tulajdonképpen ez is egy további záródó pontot jelent, persze csak akkor, ha a tok szilárdsága elfogadható. Ezzel értünk igazán a következő fokozathoz, a gyenge léc ajtókeretet szögvassal erősítsük meg, de még inkább cseréljük ki új acél zárszelvényből készületre. A tokot a falazathoz rögzítsük falazó körmökkel vagy megfelelő számú dűberrel. Az erős tok a felszerelt zárak szilárdságát is javítja és az egész ajtó biztonságát növeli, ha a pántok álló részét ráhegesztjük a tokra. Most már újra maga az ajtó szárny a leggyengébb pont, azt kell erősítenünk. A meglévő farost lemez borítású ajtón némiképpen segít egy lemezborítás.

 

Erre viszonylag erős, de nem túlságosan nehéz alumínium ötvözetű lemez lehet megfelelő, amelyet kívülről kapupánt csavarokkal rögzítsünk az ajtó lapjára. Ezzel nem csak az ajtó szilárdsága nő, hanem a feszítési pontoknál nehezebb, a feszítővasnak fészkét képezni, a vasat megtámasztani.

A megerősített fa ajtónál természetesebben sokkal erősebb a teljesen fémből készült megoldású ajtó, de nyilván költségesebb is.

 

Ugyancsak viszonylag sérülékenyek a régi bérházak kétszárnyú bejárati ajtói. Ezek közül is leginkább a lencsés, húzóriglis változat a leggyengébb, melyet befeszítve a riglit egyszerűen felhúzzák és a két szárny kitárul. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy a riglit egy vékony alumínium lemez csíkkal fedjük le, amelyet az ajtóhoz csavarozunk. Közvetlenül a riglit is átfúrhatjuk, és egy oldható csavart hajthatunk keresztül rajta. Az átfordítós rigli már nehezebben nyitható ki, de ezért ennek is érdemes lemezzel borítani az átfordító karját.

A kétszárnyú ajtókra kifejlesztett négy pontonzáródó heveder zár mindenképpen ajánlatos ezekre a bejárati ajtókra. Ez a riglihúzós módszert is megakadályozza és egyben egy szilárd, erős zár kerül az ajtóra. Egy gyenge pont azonban még sokszor ilyenkor is marad.

 

A kazettás ajtók váz szerkezete viszonylag erős, de a kazetta borító lapja berúgható, és a zárt ajtón akkora lyuk keletkezik, amelyen könnyedén át lehet bújni. Érdemes ezért a kazettás ajtókat is belülről lemezborítással megerősíteni. Még jobb az ajtószárnyra szerelt külső rács, melyet kívülről nem oldható kapupánt csavarokkal, nagyméretű alátétek felhasználásával erősítsük az ajtóra.

 

A legbiztonságosabb pedig akár egy kétszárnyú ajtóról van szó, a rácsos ajtó, a falba rögzített pántokkal és a falba rögzített pántokkal és a falba rögzítve. Lehet, hogy ennek a nyitása és zárása kisé bonyolultabb, de legtöbbször maga a rácsos ajtó elrettenti a rossz szándékú betolakodót.

 

A fent leírtakon túl most jutottunk oda, ahol legtöbbször kezdeni akarják az ajtó biztonságának növelését a megfelelő zár kiválasztásához. Akkor érdemes egy zárra viszonylag sok pénzt költeni, ha azt egy erős, biztonságos ajtóba tudjuk beszerelni, és magát a zárat is meg tudjuk védeni. Az elterjedt hengerzár betéteknél még az egyszerűbb un. egycsapos kulcs variációra is elegendően nagy ahhoz, hogy álkulccsal nehéz legyen kinyitni. Legtöbbször azonban a bajt a rossz szerelés okozza. Az ajtó síkjából kiálló hengerzárat fogóval eltörik és az ajtót másodpercek alatt kinyitják. A legfontosabb szabály tehát, hogy a hengerzárat kívülről pajzzsal védjük meg, amelyből egyáltalán nem áll ki. A pajzs anyaga erős acél és csak az ajtó belseje felől szerelhető. A drágább zárbetétek megfelelő védelemmel vannak ellátva, felfúrás és törés ellen is.

 

 A zárbetét rögzítő csavarjának meggyengített részét vastag kengyellel erősítik meg, a felfúrást pedig beépített kemény acéltüskékkel akadályozzák meg, amelyek a fúró hegyét eltérítik. A hengerzárak esetében is biztonsági szempont, hogy mennyire könnyű hozzájuk pótkulcsot készíteni. A jobb gyártók csak ellenőrzöttet bocsátanak ki, nyerskulcsot az után gyártáshoz és másoláshoz, a zárhoz adott kódkártyát is kérik. A több csapsoros hengerzárakhoz eleve körülményesebb pótkulcsot készíteni és álkulccsal is nehéz kinyitni őket.

 

A hengerzáraknál kevésbé sérülékenyek a bevéső két tollu kulcsos zárbetétek. Ezeknél viszont a megfelelő kombinációs szám a kritikus pont. Az elterjedt un. 700-as kombinációs zárak pl.: túlságosan alacsony álkulccsal kinyitható, így nem minősülnek biztonsági zárnak. Ezeknél sokkal jobbak az un. súlyzárak, amelyeknél a lamellákat nem rugók, hanem saját súlyuk mozgatják. A kéttollú kulcsos záraknál már magán a kulcson is látható, hogy milyen kombinációs szám várható tőle, milyen biztonságos. A lakás ajtóknál nem jellemző, de mellékhelyiségeknél gyakran használnak lakatokat. Bár ezek között is találunk edzett acélpántú, jó minőségű típusokat, de tudunk kell, hogy a biztosítók egyetlen lakatot sem tekintenek biztonsági zárnak, azokat csak kiegészítő zárnak fogadják el.

 

Betörési és rablási módszerek:

 

 Mindenek előtt külön kell választani a betörést a rablástól. A betörés célja legtöbbször valamely érték eltulajdonítása, de ezt a célt elsősorban titokban és minél kevesebb nyom hátrahagyásával igyekszenek elérni. Ezzel szemben a rablás ideje alatt - bár a célja ugyanaz - az elkövető igen gyakran nyílt támadás révén, erőszakos eszközökkel igyekszik megszerezni más értékeit. Ez utóbbi nyilván inkább a rendőrségre tartozik, hiszen védekezni ellene mechanikus eszközökkel igen nehéz. Ez az oka, hogy a megfelelő idevonatkozó részeknél a rablások ellen csak tippeket tudunk adni.

 

Leggyakoribb betörési módszerek:

 

Ajtó, ablak befeszítése valamilyen segédeszközzel. Általában a helyszínen talált kertiszerszámok, szerszámok segítségével a nyílászáró tok és nyílórésze közé nyúlva átroppantják a zárakat. Ritkábban saját felszerelést - pajszerokat, feszítóvasakat vagy ha mód van rá és a helyszín megengedi, akkor autóemelőket - is szívesen használnak erre a célra, bár az utcán feszítővassal kószáló idegen gyanússá válhat. Ebben az esetben a rácsok, rácsajtók, biztonsági zárak és biztonsági ajtók jöhetnek szóba, mint "ellenjavallat", illetve a nem túlzó, de elegendő éberség. Sok esetben már az is elegendő, hogyha az idegentől megkérdezzük, kit keres és segíthetünk-e? Ilyenkor általában vagy elsomfordál a betörő vagy mond valami tucatnevet, de az már elbizonytalaníthatja, hogy tudja: felfigyeltek rá.

 

A nyílászárón lévő üvegfelületek áttörése után a lakásba jutás is igen gyakori módszer. Ezt biztonsági üvegfólia utólagos feltelepítésével nehezíthetjük meg. Az üvegfólia ezen kívül leszűri a káros napsugárzást (UV) is, valamint külön kérésre reflektív vagy színezett kivitelben is készülhet.

 

 

 

 

A zárszerkezetek másik kedvenc támadási módja a zárszerkezetbe szerelt cilinderbetét támadása. Erre az idők folyamán igen sok módszert eszeltek ki a betörők. Ötlettárukból néhány: a cilinder törése, ha túlságosan kilóg az ajtóból, a cilinder felfúrása, húzása, savazása, átütése, hogy csak a gyakoribbakat említsük. Ezek a durva módszerek, hiszen kivétel nélkül a zárbetét roncsolásával járnak, így szinte azonnal kiderül, hogy betörés történt. A témakörön belüli másik ág a finommanipulációs betörés. Ilyenkor a cilinderbetétet nem roncsolják el, hanem megfelelő eszközök segítségével benyúlnak a kulcs helyére és a belső csapokat berezegtetve, összemozgatva nyitnak. Mind a durva, mind a finommanipulációs cilindernyitást megnehezíti törésvédők és megfelelő cilinderbetétek alkalmazása.

 

Előfordul, hogy a tolvajok trükkösebb módszereket alkalmaznak. Az egyik ilyen módszer a beragasztás. Ez azt jelenti, hogy amikor a tulaj otthon tartózkodik, az ajtóhoz osonva a legerősebb zárszerkezetekbe ragasztót nyomnak. Ez rövid idő alatt megköt, így amikor a tulaj indulni szeretne valahova (munkába, gyermekért, vásárolni, stb.), akkor kívülről nem tudja bezárni. Ilyenkor azt gondolva, hogy egyszerű meghibásodásról van szó, nem hív azonnal szakembert, hanem a gyengébb zárakat bezárva elmegy otthonról. A lesben álló betörők ezt kivárják, majd a gyenge záron áthatolva feltörik a lakást. Szerencsére az ajtókra, zárakra utólag felszerelhető beragasztás elleni védőpajzs, ami megoldja a gondot.

 

Hasonlóan trükkös módszer a tulaj kulccsomójának eltulajdonítása (bár ez már inkább a rabláshoz sorolható). Ha a tulaj időben észreveszi a lopást, akkor nincs más dolga, mint lecserélni a megfelelő zárbetéteket. Ez akkor is fontos, ha igazolványt, személyes adatokat tartalmazó iratokat nem loptak el, mert előfordulhat, hogy nem véletlenül lett az áldozatból áldozat; gyakori, hogy hosszabb ideig követve a lakásától távolabb lopják meg a tulajdonost, így elaltatva a gyanakvását. Ugyanez igaz akkor is, amikor valakit külföldön, akár távolabbi országban fosztanak ki. Lehet, hogy csak valami helyi tolvaj tevékenykedik, de történt már olyan is, hogy az elkövető elküldte Magyarországra a kulcsokat és az adatokat a honi tettestársnak, aki szépen felnyitotta a lakást, amíg a tulajdonos pihent. Egy lopás által beárnyékolt nyaralás emlékét tovább komorította, hogy hazatérve egy kifosztott lakást találtak. Kulcsok lopása esetén tehát azonnal zárbetéteket kell cserélni.

 

 Még trükkösebb módszer, amikor valakitől észrevétlenül eltulajdonítják a kulcsait, lemásolják azokat, majd feltűnés nélkül visszacsempészik őket. Ez főleg olyan helyeken történik meg, ahol az emberek többedmagukkal, esetleg valamilyen okból elkalandozó figyelemmel tevékenykednek ( fodrász, sportmérkőzés, étterem, stb. ). Itt az a megoldás, hogy a zárbetétek közt legalább egy olyat alkalmazunk, amely másolásvédett. Igen sok ilyen zárbetét létezik, de valóban másolásvédett cilinderbetét megvásárlását bízzuk szakemberre.

 

Leggyakoribb rablási módok:

 

  Sajnos a tömegközlekedési eszközökön elkövetett zsebmetszéstől a fegyveres támadásokig igen széles a rablások palettája. A legjobb megoldás kétségtelenül az lenne, ha a törvényeink szigora és a rendőrség jelenléte minimalizálná ezeknek az eseteknek az előfordulási számát. A törvényeink azonban igen liberálisak, megengedők és elnézők, így gyakran tapasztalhatjuk, hogy a jogkövető emberek jogaival szemben inkább az elkövetők jogai érvényesülnek. A rendőrség végzi a feladatát, amennyire szűkös költségvetéséből lehetséges, de annak ellenére, hogy a rendőrök egyre képzettebbek, egyre elhivatottabbak, nem győzik létszámmal a harcot a bűnözés ellen.

 

Sokszor magunk hívhatjuk fel a figyelmet kirabolhatóságunkra. A nyitott szatyorban pénztárcát hordó háziasszony éppúgy kihívja maga ellen a sorsot, mint a gyermekeit ékszerekkel teleaggató szülő. Fontos tehát, hogy ne legyünk potenciális áldozatok.

 

Igen sok rablás titokban marad, mivel az áldozat úgy gondolja, hogy "úgysem kapják el a csirkefogót, nem érdemes feljelentéssel tölteni az időt". Mivel így csökken a valószínűsége, hogy értékes adatok birtokába jusson a Rendőrség, valóban előfordulhat, hogy nem fogják el a bűnelkövetőt. Ezt nevezik bűncselekményi latenciának.

 

A túlzó, hivalkodó megjelenés, a nagy címletű pénz közterületen való számolgatása újabb felhívás a rablóknak. Lehetőleg kerüljük a feltűnősködést, ne mutogassuk értékeinket.

 

A rablók igen gyakran megfigyelik áldozataik szokásait (ez egyébként a betörések esetén is igaz) vagyis nem vaktában kezdenek akcióba. Ezért ha lakóhelyünk környékén többször észreveszünk semmittevő, álldogáló alakot, alakokat vagy autóban ücsörgőket, legyünk óvatosabbak.

 

Külön kategória az autólopásoké. Itt rablásnak minősül, ha erőszakkal szerzik meg a tulajdonostól a kulcsokat, kényszerítik annak átadására, az viszont csak egyszerű lopás, ha a tulaj bármilyen elterelő vagy valós ok miatt kiszáll a járművéből a kulcsot pedig a gyújtáskapcsolóban hagyja. Ez utóbbi esetben nem lehet hatékony védelmet nyújtani, hiszen a tulaj felelőtlensége okolható csupán.

 

Fontos!!! Bármely saját vagy környezetünk sérelmére elkövetett rablást haladéktalanul jelentenünk kell a rendőrségen. Nem árt, ha mindenkinek ott lapul valahol a zsebében a lakhelye szerint illetékes rendőrörs telefonszáma, mivel így lerövidíthető az idő és nem a központi számot terheljük. Ugyanez vonatkozik az orvosi ellátásra is, ha esetleg személyi sérülés történt volna a rablás során.  (Altalános segélyhívó: 112   Mentők: 104    Rendőrség: 107)  

 

 

 

 

 

 

AZ ÖN BIZTONSÁGTECHNIKAI PARTNERE:      www.zarmester.com

 

 Telefon: 

0620/624-99-87

0630/607-02-62

 

E-mail:  info@zarmester.com